Home»Rólunk»Magunkról röviden...

Magunkról röviden...

Magunkról röviden...

A Kolozsvári Városszépítő Egylet újraalakításának gondolata Gergely Balázs nevéhez fűződik. A történet kezdete valamikor a 2016. évre tehető, amikor az ő kezdeményezésére ült össze néhány kolozsvári magyar fiatal és kezdtek el arról beszélgetni, hogy Kolozsvár, a látványos gazdasági és infrastrukturális fejlődés ellenére, vagy éppen annak köszönhetően, kezdi elveszíteni az élhető, szerethető, kellemes és esztétikus mivoltát. Ez a kezdeti felismerés vezetett oda, hogy a kezdeményező csapat egyre bővülni kezdett, egyre több ember kezdte elfogadni és osztani azt az elképzelést, hogy annak érdekében, hogy Kolozsvár méltó lehessen a Kincses Város névhez, szükség lenne olyan projektekre, amelyek a városszépítés, az élhetőbb környezet, az esztétikus városkép területén hoznának valami újat. A kezdeményezéstől az egyesület bejegyzéséig eltelt mintegy másfél év alatt összeállt az alapítók köre, megszülettek az első projekt ötletek és bejegyzésre került az egyesület is.

Jogosan tevődik fel a kérdés, hogy miért éppen a Kolozsvári Városszépítő Egylet elnevezésre esett a választás. A válasz egyszerű: ennek a névnek Kolozsvár történetében fontos helye és szerepe volt az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején. A névválasztással nemcsak elköteleztük magunkat az elődeink által elkezdett munka folytatására, hanem emléket is szeretnénk állítani nekik és az általuk elvégzett nagyszerű megvalósításoknak.

Egy, a Szabadság napilap hasábjain megjelent, Kolozsvár 19. századi társadalmi szerveződéseit ismertető rövid kis cikk a következő mondatokkal kezdődik:

„A polgári társadalom egyik jellegzetes szervezkedési formája az egyletekbe tömörülés. Az egyletek szolgálhatnak csak szórakozást, de többnyire valamilyen közös cél érdekében jönnek létre. Leggyakrabban olyan feladatokra vállalkoznak, amelyeket az állam, a hatóság nem akar vagy nem tud elvégezni.” (Szabadság, 2015. december 15-i szám)

Magunkról röviden...

 

 Ezt a tényt felismerve dr. Haller Károly (1836, Nagyszeben – 1911, Budapest) jogtudós, egyetemi tanár, a város volt polgármestere 1884-1886 között, majd örökös díszpolgára fáradhatatlan szervezési és modernizáció munkába kezdett, amely egyrészt jelentős mértékben meghatározta a város jövőbeni arculatát, másrészt pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott a város történetében. Mindamellett ugyanis, hogy egy nagyon sikeres polgármester volt, aki kora ellenzékének méltató és elismerő szavait is kiérdemelte, a város társadalmi, kulturális és sportéletének is oszlopos tagja volt. Nevéhez kötődik számos olyan civil szervezet, egylet, egyesület megalapítása, amelyek kora Kolozsvárának kiemelkedő szervezetei voltak és jelentős mértékben hozzájárultak a társadalmi-, gazdasági-, kulturális- és sportélet fejlődéséhez. Nevéhez kötődik a Tornászegylet, a Sétatér Egylet, a Lövészegylet, a Kerékpáros Egylet, az Önkéntes Mentőszolgálat vagy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület is. Az 1900-as évek elejére Kolozsvár szellemét a számos oktatási intézmény mellett (52 tanintézet, több ezer diák) nagymértékben meghatározták a társadalmi egyletek, mai szóval éve civil szervezetek. Ezek száma a századfordulón elérte a 25 szervezetet, melyek közül nyolc kereskedelmi, hét önsegélyezési, öt közművelődési és kulturális, 3 ifjúsági és sport, 1-1 pedig mezőgazdasági és tudományos arcéllel rendelkezett.

Magunkról röviden...

Ezen egyletek sorában található meg a Kolozsvári Városszépítő Egylet is, amelynek legfontosabb célkitűzése a város köztereinek és utcáinak szépítése. Az egylet létrehozásának kezdeményezése Haller Károly nevéhez fűződik, aki a városháza közgyűlési termébe invitálta mindazokat a kolozsvári polgárokat, akiknek szívügye a város jövője és akik hajlandók tenni is annak érdekében, hogy Kolozsvár szebb, élhetőbb, esztétikusabb város legyen. Az 1883. június 17-én lezajlott gyűlésen elhangzott felszólalásában Haller Károly arról beszélt, hogy más, európai nagyváros példájára Kolozsvárnak is szüksége van arra, hogy utcái, közterei, ingatlanjai eleget tegyenek a közegészségügyi követelményeknek, valamint a modern és korszerű ízléseknek és elvárásoknak. A hívó szó egy újabb sikertörténetnek könyvelhető el, hisz egyrészt a város tekintélyes polgárainak egy jelentős része megjelent a tanácskozáson, másrészt pedig a létrejött egylet számos olyan célkitűzést fogalmazott meg, amelyek mai napig meghatározzák Kolozsvár arculatát. Hogy ezek közül csupán néhányat, és talán a legfontosabbakat nevezzük meg: a Főtér rendezése (a templom körüli régi üzletek és kis bódék elbontása és a Főtér átalakítása), az Erzsébet híd megépítése (a gyalogos forgalmat kiszolgáló vashíd a Szamoson, amely a mai napig áll), valamint az Erzsébet sétány (a Sétatérről a Fellegvárra felvezető sétány) és az Erzsébet szobor kivitelezése, gyűjtési akció a Mátyás-szoborcsoport költségeinek fedezésére. Ugyancsak fontos szerep jutott neki a Szent György-szobor átvétele kapcsán is, hiszen az ezzel megbízott bizottság elnöki tisztségét töltötte be.

 Haller Károly 1909-ben egyre romló egészségügyi állapota következtében visszavonul a közügyektől és Budapestre költözik fiához. Köszönetképpen a város érdekében végezett 45 éves tevékenységéért Kolozsvár szabad királyi város díszpolgárává avatják. 1911. február 7-én hunyt el Budapesten, de földi maradványait Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra február 10-én.

Az egyesületet újraalapító kolozsvári magyar fiatalok ezt a halleri eszmét szeretnék továbbvinni és az egykori városszépítési feladatokat folytatni úgy, hogy Kincses Városunk modern és élhető városa legyen minden kolozsvári polgárnak és örökre szóló élményt és emléket jelentsen minden idelátogató vendégnek, turistának. A szépítő egylet szállóigéit szeretnénk továbbvinni, tovább éltetni és továbbadni a jövő generációi számára: hass, alkoss, szépíts!